A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 13. rész A hadifoglyok élete változatlanul nehéz. A legnagyobb gond most a tétlenség: jobb híján az újságok által közvetített háborús hírek követése az egyetlen elfoglaltság, ami leköti hősünk érdeklődését. Szakraida nagyon szurkol a németeknek Verdunnél, ekkor még úgy látszik nem is alaptalanul… A tavasz közeledtével az idő is […]
Kevésbé ismeretes, hogy az első világháború alatt nemcsak hadifogolytáborok jöttek létre, hanem a Monarchiával hadiállapotba került országok magyar földön tartózkodó állampolgárai számára is hoztak létre táborokat. Ezek elsődleges funkciója az ellenséges ország férfi (katonai szolgálatra alkalmas) állampolgárainak fogva tartása, valamint a hatalom számára gyanús, „az állam és a hadviselés biztonságára veszélyes” egyének szeparálása volt. Ez […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 12. rész Az 1916-os évet Szakraida István még Asinara szigetén kezdi, de korábban elvitt barátaihoz hasonlóan hamarosan a kontinensre szállítják őt is. Egy Cittaducale nevű település lesz további fogsága helyszíne, amely légvonalban alig 70 km-re fekszik Rómától északkeletre, az Appeninek kellős közepén. És bár az ellátás jobb, mint […]
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Délvidékiek a nagy háborúban című könyvsorozatában 2020 tavaszán jelent meg Hősiesség és szolgálat – Topolya a nagy háborúban (1914–1918) című kötet, amelynek bemutatójára a járványhelyzet enyhülésével, 2020. június 4-én – a trianoni békediktátum 100. évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján – került sor. A többszerzős kiadvány Tomik Nimród szerkesztésében jelent […]
Az első világháborús hadigondozás Magyarországon – 1. rész A háborúk legnagyobb vesztesei a családok, amelyek katonát adnak a hazának, s közülük is leginkább a társadalmi ranglétra alján elhelyezkedők. A Nagy Háború idején szolgálatot teljesítők apák, férjek, fiúk, családfenntartók voltak. Hiányzó jövedelmük miatt az ő hozzátartozóik voltak leginkább kitéve a nélkülözésnek. A hadbavonultak után folyósított kis […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 11. rész Hadifoglyaink sorsa továbbra is bizonytalan. Előbb északra, Durazzó felé irányítják őket, azután délre, ahol állítólag Valona a célállomás. Ezzel végérvényesen szertefoszlik a remény, hogy visszaadják őket a Monarchiának. Ehelyett olasz kézre kerülnek, de így végre megszabadulnak a gyűlölt szerbektől. Találkoznak Dante Alighierivel is… Hamarosan kezdetét veszi […]
Ágoston törzsőrmester végső nyughelyének a kutatása Dr. Fodor Szabolcs Bátor régóta kutatja a cs. és kir. békéscsabai 101-es gyalogezredben szolgált dédapja történetét. 1914-ben Ágoston László András hivatásos katonaként az ezred kikülönített II. zászlóaljában szolgált Trebinjében, a Monarchia balkáni végvidékén. Ott élt vele családja is, s olvasónk nagyapja is a bosznia–hercegovinai kisvárosban született. A háború kitörését […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 10. rész Szakraida és társai immár albán földön menetelnek – pontosabban vánszorognak – tovább, ismeretlen úticéljuk felé. Szenvedéseik egyre csak fokozódnak: magas hegyeken keresztül vezet az útjuk, egyre fogyatkozó erejüket az éhezésen kívül a zord természeti körülmények is apasztják. És hát fogvatartóik sem lettek időközben elviselhetőbbek. Egy időre […]
Manapság a gyermekkatona kifejezés hallatán legtöbbeknek az Afrikában lejátszódó fegyveres konfliktusok fiatalkorú szereplői jutnak eszükbe. Pedig gyermekek már az első világháborúban is részt vettek. Közülük a Monarchia legifjabb katonáját már bemutattuk. A Nagy Háborúban szolgáló legfiatalabb katona azonban minden bizonnyal a szerb Momčilo Gavrić volt. Momčilo Gavrić 1906. május 1-jén a Loznica melletti Trbušnica faluban, […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 9. rész És 1915. október 19-én megkezdődött a halálmenet… Szakraida István és szerencsétlen sorsú társai szigorú őrizet mellett indulnak Koszovó felé, nehogy a gyorsan közeledő bolgár csapatok megszabadíthassák őket rabságuktól. Az őszi esős időjárás a rossz utakat szinte járhatatlanná változtatja. A rabok cipői tönkremennek, lábaik kisebesednek. A nap […]
Legfrissebb hozzászólások
Kedves Kati, előre is köszönöm, írtam e-mailt. Üdvözlettel
Roób József hazaútja térképen: https://www.google.com/maps/d/u/0/edit?mid=1vB4UO08ycE0bHjkoFDkttDdmYTTPjh4&usp=sharing
Nagyapám Bárdi Lajos is berezovkai hadifogoly volt. Három onnan küldött képeslapja/fotó van a birtokomban, az egyik hátoldalán, mely csoportképet ábrázol, az összes résztvevő aláírásával. Hogyan juttathatnám el ezeket önnek, kedves Krisztina?
Anyai dédapàm Víg István is augusztus 18.-àn született Iváncsán, 1868-ban. A Katonaàllítàsi lajstrom adatai szerint azonban szolgálatra alkalmatlan volt. Így ő nem ünnepelhette az uralkodóval a szülinapját. 😊
A képaláírásban tévesen szerepel a 83. gyalogezred békehelyőrsége, a cs. és kir. Carl Schikofsky nevét viselő 83. gyalogezred szombathelyi volt.
A MÁV Archívumból használt levéltári forrásokat a kolléga (ez eddig csak a szövegben, felugró buborékban volt jelölve, s most betettük a forrásokhoz is), de a közigazgatási iratanyag valóban rejthet még plusz információkat a témában. Köszönjük, Ildikó!