A háborús tanulóifjúság tanulmányi eredményeinek változása a Kalocsai Érseki Főgimnázium tükrében

Az első világháború nem csak a hátország rendjét, stabilitását kezdte ki, de változást idézett elő a társadalmi normák helyzetében is. Az újabb és újabb sorozások, illetve az egyre nagyobb veszteség híre átformálta a gondolkodást. Többek között ennek tudható be, hogy a fiatal, gimnazista korosztály tanulmányi eredménye, magatartása is jelentősen átalakult a háborús tanévekben. – Szabó […]

„Puskáktól és gépfegyverektől hangos Kalinovik környéke”

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 9. rész 1914. szeptember 24-én hősünk alakulata elhagyja bileki állomáshelyét és Kalinovikba indul, hogy bekapcsolódjon a szerbek elleni küzdelembe. Zűrzavaros éjszakai menetet követően a nagyváradi 37/IV-es zászlóalj másnap Avtovacra ér, ahol beolvad a 3. hegyidandárba. Innen az egész dandár tovább indul Kalinovikba, ahová szeptember 30-án érkeznek, majd letáboroznak. […]

Gyula tűzmester díszben, lovon

Képek az asztalfiókból 15. Mai képünkön egy délceg honvéd tűzmestert láthatunk, aki díszben üli meg a lovat az 1913 júliusában készített fotólapon. Öltözetén a nemsokkal korábban felállított honvéd tüzérség díszegyenruhájának a jellegzetességei is jól megfigyelhetők.   A képen a honvédség újonnan felállított tüzérségének egyik tűzmestere (a tüzérségnél az őrmester megfelelője) látható díszben, 1913 júliusában. A […]

Egy „a fronton nagyszerű katona”, Mráz Pál nyomában

Kókay László 1918-as naplójának visszatérő szereplője egy bizonyos Mráz Pál őrmester, akit a rohamszakasza egyik legjobb katonájaként írt le. A szegedi 46-osok tréfás kedvű őrmestere szinte végigszolgálta az első világháborút, s minden kitüntetést megszerzett, amit csak megkaphatott, amelyek elismeréseként később vitézzé is avatták. Somosi György olvasónk kutatást végzett a személyével kapcsolatban, aminek az eredményét olvashatják […]

„Te disznó, hát így kell akasztani?”

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 8. rész 1914 szeptemberének második felében véget érnek hősünk alakulatának a montenegrói határnál vívott véres összecsapásai. Az új küldetés előtt doktorunk visszatekint a bileki emlékekre, és néhány témát és különlegesebb esetet részletesen is megörökít. Bemutatja az alakulatát, valamint a montenegróiak harcmodorát; leírja az agyonlőtt montenegrói családfő, a tévedésből […]

„Boldog vagyok most, hogy érzékem van a szép iránt…”

Egy szobrászművész kadett levelei 1915 novemberében egy fiatal szobrászművész a császári és királyi győri 19. gyalogezredben az orosz harctéren harcolt. Tevékeny művészi életét megszakítva 1915 tavaszán kényszerült a lövészárkok világába. Számára, mint szinte valamennyi katonatársa számára a levelek jelentették az összeköttetést a hátországgal, s emlékeztették őket az egykori civil életükre. Különösen fontosak voltak ezek, ha […]

Kövendy Ferenc és bajtársai – egy harctéri fotó kapcsán

„Nemrég Németországban élő harmad-unokatestvéreméktől két olyan fotót kaptam – először digitalizáltan, mailben, majd személyes találkozásunkkor valóságosan is –, amiért örökké hálás leszek. Tudták, hogy az én rokonaim vannak a képeken, ezért a frissen, valamely hagyaték felszámolása utáni dobozból előkerült fotókat elküldték, illetve elhozták nekem.” – A részünkre már több érdekes cikket és különleges fotót küldő […]

„Aki fut, azt saját kezűleg lövöm le…”

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 7. rész A montenegrói ágyút ugyan elfogták, de a sikeres akció utáni megfutamodásukat követően az ellenség újra visszatért Bilek köré, ezért az erődparancsnokság – büntetés jelleggel is – újabb támadást rendel el. Ezúttal egyedül a nagyváradi 37/IV-es zászlóaljnak kell az akciót végrehajtania, s megfutamodásról szó sem lehet, mert […]

A Volčja Draga-i katonatemető megtisztítása

Kétéves előkészítő szervezés után, 2019. július 17–21-e között a gödöllői Teleki Pál Egyesület szervezésben 18 önkéntes a magyar hadisírgondozó és a helyi szlovén illetékes szervekkel egyeztetve megtisztította a szlovéniai Volčja Draga településen található I. világháborús osztrák–magyar katonai temető 507 sírkövét. Munkájukról blogunk régi lelkes követője, a Gödöllői Református Líceum Gimnázium tanára, Danku István küldött a […]

Janko Vukotić tábornok, a montenegrói hadvezér

A montenegróiak évszázadokon keresztül a Balkán-félsziget legádázabb harcosainak számítottak, akikkel még az Oszmán Birodalom sem tudott elbánni. Az első világháború során is hősiesen, olykor kegyetlenül küzdöttek. Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplójából is rettegett ellenfélként ismerhetjük meg őket, a legutóbbi részben egyik legendás parancsnokuk, Janko Vukotić (ejtsd: Jankó Vukotity) tábornok neve is említésre kerül.   Janko […]

1 … 61 62 63 64 65 … 189

Legfrissebb hozzászólások

@Gáll Imréné dr. // 2025.10.23. 15:10A Zelenák család XX. százada

Köszönöm, megnézem.

@Gáll Imréné dr. // 2025.10.23. 15:10A Zelenák család XX. százada

Köszönöm.

@Pintér Tamás // 2025.10.23. 13:10A Zelenák család XX. százada

A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search

@Prága Ildikó // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.

@Gáll Imréné dr. // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.

@Bajzat // 2025.10.06. 22:10„Itt hagyjuk ketreczünket és megyünk a tábori harczba…”

Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet