Saját nagyapja II. világháborús harcainak a helyét kutatva bukkant az Arad melletti Újpanádon Széles István síremlékére Somosi György, aki ezt követően nyomozásba kezdett. Egészen Komáromig, s az apa, idősebb Széles (Lukovics) István életének és első világháborús történetének a feltárásáig jutott, amit az alábbi posztból most a Nagy Háború Blog olvasói is megismerhetnek… Anyai nagyapám […]
Imre Gábor naplója az orosz frontról – 46. rész Az orosz támadás eléri az állásokat. A beérkező tartalékok segítségével visszaverik az oroszok első rohamát. Újra támadásba lendülnek azonban, és a jobbszárnyon kritikussá válik a helyzet. Elnémítják a géppuskát is. Kitör a kézitusa… Igyekeztem Balogh szakaszához. A telefon mellett kellett elmennem. A telefonista majdnem sírva […]
Digitalizált emlékek 1. – dukai Takách István levelei 1916. augusztus 15-én, az olasz front hátországában elvégzett kéthónapos tiszti tanfolyam lezárásaként, az együtt eltöltött idő emlékére, negyven fiatalember, köztük a 19 éves Takách István, írásban fogadja meg, hogy öt év múlva – amikor már minden bizonnyal nem lesz háború –, remélhetőleg épen és egészségesen, találkozni fognak […]
Az Isonzónál 1917 őszén a Monte San Gabriele birtoklásáért folytak a legvéresebb harcok, amelyeknek a védők oldaláról magyar honvéd ezredek voltak a főszereplői. Az ő mindennapjaikról szól ez az írás. Stencinger Norbert kutatótársam írásaiból megismerhettük a Monte San Gabrielén folyt harcok történetét a 11. isonzói csatában és a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály ezt […]
Imre Gábor naplója az orosz frontról – 45. rész A major sikeres elfoglalását követően Imre hadnagy százada azt tapasztalja, hogy az oroszok nem ürítették ki a völgyet, sőt ellentámadásra készülnek Arbora felől. A sötét éjszakában beássák magukat, kapnak két géppuskát is. Feszült várakozás lesz rajtuk úrrá. Megindul a támadás… Nem lehetett haragudni Lovróra. Jól […]
Harcok a Halál hegyén a 11. isonzói csatában Monte del Morte, azaz a Halál hegye – így nevezték el az olaszok a Monte San Gabrielét a 11. isonzói csata során, amikor 1917 augusztus-szeptemberében folyamatosan nagy erővel támadták a 646 méteres magaslatot. A hegy az ott zajló harcok hevessége, a körülmények és az elszenvedett veszteségek miatt […]
Imre Gábor naplója az orosz frontról – 44. rész Imre hadnagy százada Arbora előtt támadásra indul a major irányába, azonban a magukat beásó oroszok géppuskatüze megállásra készteti őket. Ők is beássák magukat. Mindkét tüzérség beavatkozik a harcba. Lovrekovics főhadnagy rohamot követel minden áron. Imre hadnagy kímélni igyekszik katonái életét, amíg lehet… Lovró intésére kiadtam […]
2016-ban jelent meg Hermann Attila: „Él magyar, áll Buda még!” A magyar Szent Korona országaiból sorozott lovashadosztályok és dandárok, huszár- és ulánusezredek, rohamfélezredek jelvényei a Nagy Háborúban című kötete. A könyvről Prohászka László írt ismertetőt. Az első világháború centenáriumára emlékezve számos érdekes és értékes kiadvány jelent meg hazánkban. Ezek sorát gyarapította Hermann Attila új […]
Az alábbi posztban Gömöry Árpád, a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred századosa 1914 szeptemberi haditettét mutatjuk be korabeli naplójegyzetei, kitüntetési javaslata és a Katonai Mária Terézia-rend káptalanjához intézett folyamodványa alapján. Ugyanarra az eseményre többször is visszatért a naplójában. Nem véletlenül… A világháborúra vonatkozó személyes források között mindig kiemelt helyet foglalnak el az eseményekkel […]
Imre Gábor naplója az orosz frontról – 43. rész Radóc felé indul tovább hősünk üldöző alakulata. Egy erdei tisztáson váratlanul egy 12 év körüli fiúval találkoznak. A hazájuktól messze magyarul megszólaló bukovinai székely fiú nagy hatással van a katonákra, ahogy fordítva is a magyar katonák látványa. Az erdőből kiérve orosz géppuska, majd tüzérségi tűz kényszeríti […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet