Szent György orosz vitézei

A cirkuszi hadijátékok, amelyek Franciaországból származtak és a híres csaták újrajátszását jelentették, rengeteg szereplőt és állatot mozgattak meg, ezért nagy sikert aratva születtek újjá Oroszországban a Nagy Háború idején. Az első ilyen hadijátékot már az 1877–1878-as orosz-török háború után bemutatták, amikor több mint 100 gyalogos és lovas katona szerepelt a cirkuszban robbanások és füst közepette, […]

„Vége lett mindennek”

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 25. rész slovensky Az Érsekújváron laktanya-ügyeletes szolgálatot ellátó tüzérünket 1918 őszén eléri a spanyolnátha járvány, amit szerencsésen átvészel. A betegágyban telnek napjai az őszirózsás forradalom alatt. 1918. november 14-én fegyelmezetten tér haza a tüzérezred a frontról. Négy év katonai szolgálatot követően Vágovits Gyula 1919. március 20-án tér vissza a polgári […]

Károly király szemléje Tenna környékén

Kajon Árpád egy 1918 elején, Dél-Tirolban készült fénykép nyomába ered. Szerzőnk nagy mestere a régi fekete-fehér képek modern kori színezésének, ennek szép példája az itt bemutatott fotó is, amelynek kapcsán megismerkedhetünk a képen látható katonák téli ruházatával is.   Az alábbi képen Őfelsége IV. Károly király látható, amint éppen kezet fog egy ismeretlen alakulat tisztjével. […]

A debreceni 39/V. zászlóalj küzdelmei a román betörés első óráiban

1916 augusztusában a Doberdóról Erdélybe, a Brassótól délre húzódó határhoz vezényelték Kosztolányi Péter századost, akire egy gyengén felszerelt zászlóaljat bíztak. Azt a feladatot kapta, hogy készüljön fel egy esetleges román betörésre. Vajon mit tehetett egy doberdói harcokban edzett csapattiszt a román támadás feltartóztatására?   1916. augusztus 12-én Kosztolányi Péter százados, a császári és királyi szegedi […]

Mit is kell végeznie egy laktanya-ügyeletesnek?

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 24. rész slovensky 1918 nyarán a betegen hazaérkező tüzérünket a trencséni csapatkórházban vizsgálják ki, ahol csak könnyű fegyveres szolgálatra ítélik alkalmasnak. Két havi szabadságot követően Érsekújváron laktanyaügyeletesi szolgálatot lát el. Közben elmeséli ezrede további történetét is.     Mielőtt hozzákezdenék leírni az otthoni élményeket, előbb röviden ismertetem a később szintén szabadságra […]

„Azt hiszem, háborúba megyünk…”

Kókay László brassói naplója a román hadba lépés idejéből A császári és királyi szegedi 46. gyalogezrednél szolgáló Kókay László 1916 júniusának végén újra a Brassóban állomásozó pótzászlóaljhoz került, miután a Doberdóról szerencsésen visszatérve Szegeden letette a hadiérettségi vizsgát. Itt érte a román hadba lépés. Naplójában megörökítette az 1916. augusztus 27–28-ai izgalmas napok eseményeinek egyes részleteit […]

Román támad – román bánja…

1916. augusztus 27. Amikor 1883 augusztusában a nemrégiben kinevezett osztrák–magyar vezérkari főnök, Friedrich Beck-Rzikowsky altábornagy nagy feltűnést keltő szemleutat tett az erdélyi határ mentén, a tapasztalatait összegző jelentésben nem kevesebb mint 13 betörési pontot talált Románia felől, melyeken keresztül ellenséges erők könnyedén benyomulhatnak a birodalom területére. Ezért azt javasolta a hadügyminiszternek, hogy épüljenek erődök, amelyek […]

Csíkszentkirályi beszállásolás, lázas betegség és hazatérés

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 23. rész slovensky 1918 tavaszán Csíkszentkirályon szállásolják el tüzérünket egy fiatalasszony házában. Az Ojtozi-szorosból érkező Vágovits Gyula a településen lázas betegségbe esik. Parancsnoka közbenjárására a tábori kórház helyett – 33 hónap frontszolgálat után – hazatérhet Érsekújvárra. Érzékeny búcsút vesz katonatársaitól és Pici lovától…   Így kerültünk mi is az Ojtozi-szorosból […]

„Óh Doberdó, óh Doberdó, szlovén fiúk sírja…”

„Oj Doberdob, oj Doberdob, slovenskih fantov grob…” A Doberdó említésekor nem csupán a magyaroknak jut az első világháború az eszébe, hanem a szlovéneknek is. A két világháború között a mai Szlovéniában Doberdó címmel három különböző alkotás is született: egy népdal és két regény. A „Doberdob, Doberdob, slovenskih fantov grob” (Doberdó, Doberdó, szlovén fiúk sírja) közismert […]

Átvezénylések, béketárgyalások, átszervezések

Vágovits Gyula harctéri visszaemlékezése – 22. rész slovensky 1917 decemberének elején tüzérünk alakulatát a Gyimesből előbb visszavezénylik Gyergyóba a Tölgyesi-szorosba, majd a hónap végén átvezénylik Csíkba, az Ojtozi-szorosba, az Úz völgyébe. Az oroszokkal folytatott béketárgyalások idején, 1918 januárjában átszervezik a tüzérezredet, amelyből a 37. és a 137. honvéd tábori tüzérezred jön létre.   Meglepetésként ért […]

Legfrissebb hozzászólások

@appreciate // 2025.11.02. 10:11Wulff Olaf hazatér

I all the time used to read piece of writing in news papers but now as I am a user of internet thus from now I am using net for posts, thanks to web.

@Pintér Tamás // 2025.10.23. 13:10A Zelenák család XX. százada

A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search

@Prága Ildikó // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.

@Gáll Imréné dr. // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.