Az 1883-ban Martonoson született Faggyas János az általános mozgósítás alkalmával két gyermeke mellől vonult be a szabadkai 6-os honvédekhez. Testvérével együtt szolgált a gyalogezredben Kirlibabánál, amikor a sorsa beteljesedett… Faggyas János 1883-ban született Martonoson – amely akkor Bács-Bodrog vármegye Zentai járásához tartozott – és 1912-ben kötött házasságot Papp Juliannával. Faggyas János és Papp Julianna […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 31. rész 1916. május 13-án a segeti táborból bevásárló útra indulunk Görzbe, a Doberdó poklából kiszabaduló hősünk számára mesebeli pompával tündöklő városba. A kocsiút számtalan érdekes látnivalót tartogat önkéntesünk számára. Élvezzük mi is az utazást vele együtt… [1916.] május 13. Reggel ½ 4-kor kelünk, a szakács meleg feketét […]
A fénykép és ami mögötte van 6. Mit keres egy díszegyenruhába öltözött budapesti huszár Bécsben? Ismételten Csapó János gyűjteményéből választottunk egy érdekesebb fotót sorozatunk következő részeként. A felvétel egy közös huszárezred katonáját ábrázolja díszegyenruhában. Az alakulat meghatározása ebben az esetben szerencsére egyszerű, hiszen a csákón jól olvasható a 7-es szám. A 7. közös […]
Ha egy első világháborús témákról író blogger elmegy nyaralni, már akaratlanul is Nagy Háborús emlékekbe ütközik. Még Portugáliában is. S ha már rátalált a témára, elkezd olvasgatni. Így aztán, valós és virtuális séták alkalmával hamar össze is gyűlik egy posztra való anyag. Talán kevésbé ismert szelete az első világháború történetének, hogy a nyugati […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 30. rész 1916. május 11-én hősünk már a segeti táborban ébred. A doberdói aknaharc után számba veszik a veszteségeket, s elosztják a megmaradt állományt. A túlélés, a pihenő, az ismerősökkel való találkozás örömét csak a skorpiók zavarják meg. Váratlanul egy levél is érkezik otthonról… A pihenőn lévő alakulat […]
ŐnagyságaFarkas Lenke és Marica [?]urleányoknakPécs, Tetye utcza 50. Kedves kisasszonyokTudatom, hogy ismét itt vagyok Pécsett és 4 napi szabadságra ma d.e. 8.45 induló vonattal hazamegyek. Hogy vannak? Kedves nővérük itthon van-e? A megígért, de még meg nem kapott lapokért [?] köszönetem küldöm. Tisztelőjük, Turcsin [?] őrmesterPécsi villamosban, 1915.VIII.21. 7.10
Kajon Árpád a korábban már megismert, szinte tudományos alaposságú fotógyűjtési és speciális újraszínezési szenvedélye mellett a haditechnikai eszközök iránt is nagy érdeklődést mutat. Tőle kaptuk az alábbi vendégposztot, amelynek megírására a hét elején Kókay László naplójában a rakétapisztoly használatáról olvasottak ösztönözték. A szóban forgó jelzőpisztolyt eredetileg a német császári hadsereg rendszeresítette 1894-ben. Az osztrák–magyar […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 29. rész 1916. május 10-én délután az olaszok ugyan nyugtot hagynak hőseinknek, azonban a saját tüzérség hatékony tüze, az állások közelsége miatt ismét veszélyezteti őket is. Éjszaka megérkezik a már olyannyira várt „abléz” és a jelentősen megfogyatkozott szegedi 46-osokat a temesvári 61-esek váltják a San Martino előtti állásokban. […]
A fénykép és ami mögötte van 5. Az első világháborúban a lovasság mint fegyvernem elvesztette régi jelentőségét. A gyalogosított lovasok háború alatti öltözete, felszerelése a két fegyvernem különleges elegyét mutatja, a téma iránt érdeklődők számára sok érdekes részlettel szolgálva. A Facebook oldalunkról már jól ismert Csapó János gyűjteménye is tartalmaz egy ilyen katonáról készült fotót, […]
A montenegrói Sutomorén töltött nyári vakációnk során ismerőseinktől hallottuk, hogy „valamilyen romos vár” található az öböl feletti sziklán. Az alábbi rövid írás és néhány kép a hír hallatára tett felfedező utunkon fellelt emlékeket örökíti meg. Ha tüzetesen tanulmányozzuk az egykori Osztrák-Magyar Monarchia adriai-tengeri partvonalának térképét, akkor szembetűnik, hogy a birodalom legdélibb települése Spizza, azaz […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet