„A mindnyájunkat mélyen lesújtó és megrendítő csapás…”

Zenta rendezett tanácsú város képviselő-testületének reagálása a szarajevói merénylet hírére Az 1914. június 28-án Szarajevóban eldördült lövések híre gyorsan bejárta a Monarchiát, és a trónörökös-pár elleni merénylet felháborodással vegyes gyászhangulatot keltett birodalom szerte. Arról lehet vitatkozni, hogy a gyász mennyire volt valós, azonban tény, hogy országszerte hivatalos megemlékezéseket tartottak a merénylet áldozatainak emlékére. Így volt […]

Mi lett volna, ha Tisza István…

(avagy: újabb szarajevói variációk) Jónéhány esztendeje már, hogy izgalmas kirándulást tettem a virtuális történelem területére. Hogy mi az a virtuális történelem? Az, amitől a magukra valamit adó történészek többsége úgy irtózik, mint – állítólag – az ördög a tömjénfüsttől, vagy vámpír a fokhagymától, vagy … (hirtelen nem jut eszembe több ilyen hasonlat). Röviden szólva azok […]

„Tehát a kiskakas átballagott az orosz komákhoz…”

Kovács György háborús naplója – 5. rész Háborús mesemondónk bukovinai fronton játszódó mai történetének „A szívtelen tisztiszolga és az öreg néne kakasa” címet is adhattuk volna. Példabeszéd az emberi gyarlóságról és az isteni büntetésről…       Rajta vesztett csirke. Radaucz városától körülbelül 20 kilométerre, délkeletre Kiliti község határában foglalt az ezredem állást. A németeket váltottuk […]

A Gallipoli-félsziget, avagy bozótharc két tenger között

Vargabetű olasz magashegyi túráiról már korábban olvashattunk a blogon. Ezúttal az egykori török fronton, a Gallipoli-félszigeten (Gelibolu Yarımadası) tett utazásáról küldött nekünk különleges beszámolót sok-sok képpel.   A Nagy Háború 2. évében az antant kibővítette a háborút, hogy jobban megossza a központi hatalmak erejét, illetve, hogy utat találjon szövetségese, Oroszország felé. 1915. február 18-tól 1916. […]

„A szerencse szárnyon jár, kire akar, arra száll”

Kovács György háborús naplója – 4. rész Harctéren az ember élete sokszor csak hajszálon függ, állítja háborús mesemondónk, aki számtalan harcban vett részt, s aki – hite szerint a Jóisten akaratából – mégis nagyobb sebesülés nélkül túlélte a hosszú világháborút. A szerencséről szól a mai rész, amiben három olyan történetet ismerhetünk meg, amikor, Kovács György […]

Nagysolymosiak a két világháborúban

Nagysolymos alig több mint 300 lelkes magyar falu Hargita megyében; az 1910-es népszámláláskor 951 lakosa volt. Az ott élő Kászoni Szilárd régi családi fényképek digitalizálásával igyekszik megőrizni a falu egykori lakóinak emlékét. A település életén mindkét világháború nyomot hagyott – mindez kiolvasható azokból a fényképekből, amelyeket olvasónk küldött, hogy blogunkon keresztül közkinccsé tegye. Köszönjük!   […]

„Egy csomó orosz szurkodja agyon a mi alvó katonáinkat…”

Kovács György háborús naplója – 3. rész Háborús mesemondónk következő története egy különösen fontos harctéri katonai beosztásról, a figyelőről szól. A figyelő őrszem éberségén múlt nem csak a saját, de a katonatársai élete is. Ezt láthatjuk mai történetünkben is.   A figyelő. A háborúban a harctereken igen fontos kötelességei vannak annak a katonának, akit kiállítanak […]

Szabadságharcos vagy terrorista? Szerbia vagy a nagyhatalmak?

Az alábbi rövid összefoglalásban a szarajevói merénylet és a Nagy Háború okainak különböző narratíváit próbáljuk áttekinteni a volt jugoszláv térségben a tankönyvek alapján.   A nagy háború egyik következményeként 1918 végén megalakulhatott az első délszláv állam, amely – a korabeli szóhasználat szerint – „a délszláv népek (szerbek, horvátok és szlovének) évszázados törekvése” volt. Azonban már […]

„Ugye, hogy szép asszony ez az én kedves feleségem?”

Kovács György háborús naplója – 2. rész Egy fényképről szól háborús mesemondónk mai története. A fotó az egyik kedves katonatársa szép feleségét ábrázolta, aki után férje folyton vágyakozott. A háború azonban a házasságokat, a családi kapcsolatokat is jelentős próbatétel elé állította. A fronton a háborús helyzet mellett az otthoni megpróbáltatásokat is túl kellett tudni élni. […]

Nagypapám a padulai hadifogolytáborban

Izgalmas lehet rátalálni valamely felmenőnkre egy számunkra addig ismeretlen fényképen. Érdi olvasónk, Prága Ildikó az európai közgyűjteményi, illetve privát első világháborús emlékeket közzé tevő Europeana 1914-1918 oldalán, az olasz Museo Centrale del Risorgimento tulajdonát képező fotók egyikén fedezte fel nagypapája alakját. Az Europeana 1914-1918. program keretében Olaszország is hozzáférhetővé tette háborús relikviáit, így számtalan dokumentumot […]

Legfrissebb hozzászólások

@Dr Szabó Éva Mária // 2026.05.08. 15:05Perczel Mór, Olivér és Miklós története

Tisztelt Karika Tímea! Férjem /már elhunyt/ Perczel leszármazott. Három felnőtt gyermekem van, akik büszkék erre a névre. Szeretnénk megtudni, hogy melyik Perczel ágból származnak. Férjem édesanyja Perczel Margit /született Balatonkenese 1906.01.09./ ,édesapja Perczel Lajos /1875.06.06-án született, nem tudjuk, hogy hol. / Kérem, ha tud, segítsen. Köszönöm Dr Szabó Éva Mária

@Pintér Tamás // 2026.02.21. 15:02Honvédezredek a Komeni-fennsík védelmében 1917 ‒ könyvbemutató

Tari Tamás írása a könyvbemutatóról és a kötetről a Mandineren: https://mandiner.hu/kultura/2026/02/elso-vilaghaboru-nagy-haboru-blog-pinter-tamas-konyv?fbclid=IwY2xjawQGkdFleHRuA2FlbQMxMDAAc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHvBbuZWtK2JL7Qdk_dzhA10uDfJ-duCAHWQgvBy58uSNbWQ4Zyx4XmVKOkXT_aem_3pZAQ0CdhuN78TWU-3V-HA

@Pintér Tamás // 2026.02.21. 15:02Honvédezredek a Komeni-fennsík védelmében 1917 ‒ könyvbemutató

A Honvédelem.hu beszámolója a könyvbemutatóról: https://honvedelem.hu/hirek/a-doberdotol-keletre.html?fbclid=IwY2xjawQGj8ZleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBIVkVxNGlSMFBWd25VeGFLc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHj3vhS0m_GmYfNht0RUSlU0ZJrvQwxfJbQHhKjzYOxfpykPZ3uPegYPyjIaG_aem_B9PbXHVFFKFmIG9wMVcnmg

@Benkő Ildikó Valéria // 2025.11.21. 15:11Kulturális hidak építői

Nagy örömmel olvastam a fentebb írtakat! 1915 agusztusában lányommal és 2 unokámmal vegigjártuk a fent említett helyeket.A Szent lélek kápolnát is.Egy ismeretlen olasz kutató pedig megmutatta az egykori lövészárkokat,ágyúállásokat.Olasz nyelvtanár lévén,mindez nagyon meghatott.Köszönön az Úrnak!Családomnak ( Olaszországban élnek)is emlékezetes napok voltak,melyeket a Monte Sacron,stb helyeken töltöttünk.

@Berzsenyi Attila // 2025.11.08. 18:11„Megnyugszunk változhatatlan sorsunkba…”

Tanulságos volt ez a sorozat, köszönöm, hogy olvashattam!