B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 56. rész Egy magyar hős emléke Hősünket is visszaküldik a vippachi tábori kórházból a századához. A Haidenschaft felé vezető úton egy templom előtt érdekes magyar emléket figyel meg a napóleoni időkből. Rostás Pál magyar huszár szobrának feliratát akkurátusan fel is jegyzi a noteszába. Újra Prvacinára kerül, ahol ismét beteget jelent, […]
48 = 60? avagy a mozdonyfüstbe ment haditerv A Monarchia tisztképzésében – akárcsak a többi korabeli nagyhataloméban – a matematikai tudományoknak igen nagy szerepe volt. Ez érthető, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy a vasutak háborújának idején a tömeghadseregek mozgatása mennyi számítást igényelt. A hadműveletek lebonyolítása jószerével vasúti menetrendek segítségével történt. Természetes hát, ha a jövendőbeli […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 55. rész Vippachon Hősünk számára a vippachi tábori kórházban sem könnyű az élet. A gyenge élelmezés mellé rendszeres gyakorlatozás párosul, ami a katonák soknyelvű összetétele, különböző kiképzése és egészségügyi állapota miatt nem nélkülözi a komikus jeleneteket. A honvággyal küzdő bakákat őrizni is kell, „nehogy valaki ellógjon és a front helyett […]
Vesszőfonatos kerítés előtt, a magyar címert ábrázoló virágágyás mellett, egy fa árnyékában a nyári melegben békésen üldögélő magyar tüzérek. Egy fotólap idilli képe az orosz frontról. Szanyi Miklós budapesti olvasónk küldte a tábori posta rovatunk számára néhány kiegészítő információ kíséretében. „Mellékelek egy szerintem érdekes tábori lapot. A kép a 27. tábori tarackos ezred 1. osztályának […]
A volt-nincs ütközet, avagy az állítólagos szerb támadás Keveváránál Miközben az osztrák-magyar döntéshozókat még a Putnik-affér fejleményei tartották izgalomban, hamarosan újabb különös eseményre került sor, olyanra, amire a (had)történelemben valószínűleg nem találni példát. Mert az bizonyára nem mindennapi, hogy egy ország külügyminisztere az uralkodója által előzetesen jóváhagyott hadüzenet szövegét az utolsó pillanatban még módosítsa és […]
2012. január 13-án, pénteken Katona-élet-halál – fotók verebiekről címmel időszaki kiállítás nyílik a verebi Közösségi Házban (Vereb, Vajda János út). A kiállítás megnyitóján, a Verebi Esték rendezvénysorozat keretében Rózsafi János tart előadást a fehérváriak, illetve a verebiek első világháborús részvételéről.
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 54. rész Betegen vándorolva Lebetegedett hősünk egyre messzebb kerül a rajvonaltól: a bigliai koszos ezredsegélyhelyről előbb a hadosztály segélyhelyére küldik, majd a Vippach-folyó mellett fekvő Prvacina város kórházába irányítják. Hamarosan még tovább kell mennie: vasúton Haidenschaftba viszik, ahonnan az augusztusi forróságban gyalog, majd kocsin jut el Vippach tábori kórházába. […]
Papp Károly sarkadi olvasónk lejegyezte dédnagyapja, vitéz Vágó András családi emlékezetben megőrzött töredékes életrajzát, amit az alábbiakban mi is közzéteszünk. A nagymamájától hallott történetekhez néhány képet is mellékelt. „Szolgálati időm emlékéül” „Dédnagyapámról szóló írásukat örömmel vennénk. Részben kegyeleti okokból is, részben valamilyen szintű elismeréseként egy olyan generációnak, mely méltatlanul volt elfeledve. Volt ő irredenta, volt […]
Triboulet notesza „Dilettánsabban még soha nem szabadítottak el háborút, mint 1914 júliusában a Szerbia ellenit” – fogalmaz egészen kendőzetlen nyíltsággal Fritz Fellner, az egyik legtekintélyesebb osztrák történész, és véleményét sok szakember is hajlamos osztani. Tulajdonképpen már az is feltűnő, milyen gyakran emlegetnek dilettantizmust az akkori eseményekkel kapcsolatban: megkapják ezt a minősítést a szarajevói merénylet végrehajtói […]
Legfrissebb hozzászólások
Hi there colleagues, pleasant article and fastidious urging commented at this place, I am genuinely enjoying by these.
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.