Három fotóalbum, egy köteg levél, egy szolgálati lap – ez volt Poppe Kornél hagyatéka, ami alapján Scharek Ferenc 1992-ben elkezdte kutatni a katonai léghajózás és légifelderítés meghatározó magyar személyiségének az életét. Napjainkra sok mindent sikerült tisztáznia a magyar és nemzetközi repüléstörténet kiemelkedő alakjáról. Blogunkon megjelenő újabb írásának aktualitását az adja, hogy ma kereken 80 éve […]
Hegedős Károly harctéri emlékei – 15. rész A hadapródjelölt első felderítő szolgálatát végzi az olasz fronton a görzi hídfőben, Oslaviánál. A fedezékben megtapasztalt mostoha körülmények, valamint a rossz ellátás ezúttal is a háborúról és a hadsereg működéséről való elmélkedésre késztetik… A tüzérfelderítés mindennapjaihoz tartozik a megrongált telefonvezetékek megjavítása. Károly a koromsötétben és esőben tett járőrszolgálata […]
magyar Nagyvárad era una delle importanti città militari della Monarchia Austro-Ungarica all’inizio del Novecento. Numerosi suoi edifici ricordano ancora quel periodo. Durante la prima guerra mondiale nella città funzionavano diversi ospedali militari. I defunti furono sepolti nel cimitero Rulikowski. Tra di essi c’erano soldati austro-ungarici provenienti dal Litorale austriaco e molti soldati italiani diventati prigionieri […]
italiano Nagyvárad az Osztrák–Magyar Monarchia jelentős katonavárosa volt a 20. század elején. Számos épülete ma is erre az időszakra emlékeztet. Az első világháború idején a városban több katonai kórház is működött. Az itt elhunytakat a Rulikowski temetőben helyezték végső nyugalomra. Közöttük találhatók a ma Olaszországhoz tartozó Osztrák Tengermellékről származó osztrák–magyar katonák és jelentős számban a […]
Hegedős Károly harctéri emlékei – 14. rész Minden kezdet nehéz: a nagy ambíciókkal a frontra kerülő hadapródjelölteknek nemcsak a mostoha körülményekkel, hanem a nem túl barátságos – ráadásul többnyire nem is magyar – bajtársakkal is „meg kell küzdeniük”. Károlynak Görzben ideiglenesen a Dreher-villában, majd egy átalakított üvegházból készült legénységi körletben kell felütnie a tanyáját. Az […]
A különböző honvédezredeknél, majd a Székely Hadosztályban teljesített szolgálatával ismertté vált Gombos Zoltán az osztrák–magyar kiegyezés évében, 1867. augusztus 3-án látta meg a napvilágot. A hivatalos iratokban születési helyéül Zentát jelölték meg, valójában Csantavéren tartották keresztvíz alá, hiszen a faluhoz közel eső, 2864-es házszámú Gombos-birtokon született. A Gombos házaspárnak, Gombos Lőrincnek és Saray Máriának […]
Hegedős Károly harctéri emlékei – 13. rész A barátok, ismerősök lassan mind a frontra kerültek: Károly is megtudja, hogy egy bajtársával együtt áthelyezik őket a temesvári tábori tarackos ezredhez. Elkezdődik a számtalan hasznos és haszontalan felszerelés beszerzése, emellett hősünk – életében először – naplót is vásárol. A búcsúzkodás ideje is eljött: Károlyt egy szerencsemalac-amulett is […]
Egy vasutas század emlékirata Jónéhány évvel ezelőtt egy tanítványomtól ajándékba kaptam egy bekeretezett szöveget. Gépelt írás és aláírások egy megsárgult papíron. Számos katona kézjegye, akik arra tettek fogadalmat, hogy a háború után együtt ünneplik a szilvesztert 1920. december 31-én Kelenföldön. Mindannyian a császári királyi vasúti ezred 7. századának tagjai voltak és éppen Szerbiában töltötték szolgálati […]
Képeslap-kincsek 3. A Nagy Háború során számos osztrák–magyar és német állampolgárságú civil került pusztán attól nehéz helyzetbe, hogy a hadüzenet pillanatában ellenséges ország területén élt munka, tanulás, ösztöndíj vagy bármi hasonló miatt. Mások csak rövid időre látogattak el külföldre, szabadságukat töltötték ott, amikor a szó szoros értelmében egy pillanat alatt forró lett a lábuk alatt […]
Hegedős Károly harctéri emlékei – 12. rész Károly és társai végre már katonai feladatot is kapnak: először az Aradra vezényelt tüzéreket kell kísérniük. Folgariába is visznek katonákat, de a megismert körülmények némi csalódást jelentenek számukra, nem így képzelték az olasz frontot, bár visszatérve a környezetük nagyra értékeli a „harcteret járt” hadapródjelölteket. Telik-múlik az idő és […]
Legfrissebb hozzászólások
A bosznia-hercegovinai osztrák-magyar katonatemetők kutatása során szembesültünk vele, hogy az első világháború előtt ott eltemetettek harmada-negyede öngyilkosságban hunyt el. Ezért is kerestem meg Kiss Gábor állandó szerzőnket, az osztrák-magyar katonai egészségügy kiváló kutatóját, hogy a témával foglalkoznunk kellene a blogon is. Így kerültek az írásába is a bosznia-hercegovinai esetek Trebinjéből, Nevesinjéből, de bármelyik korabeli helyőrségből bőven lehetne találni még ilyeneket, sok-sok magyarországi szereplővel. Örülök és köszönöm, hogy Gábor felvállalta ezt a nehéz és érzékeny témát! Sok minden van még ebben, amivel érdemes lenne foglalkozni.
Egyszer olvastam egy korabeli novellát, ami erről a témáról szólt. Hőse egy fiatal újonc a kiképzés elején valami engedetlenség miatt kap pár nap fogdát, ezért lemarad az oktatásban. Ezt viszont nem tudja bepótolni, a kiképzők emiatt folyamatosan megalázzák és végül elkeseredésében öngyilkos lesz. De Tömörkénynek is több novellája van a témában, még az egyik kötet címe is erre utal (Katona a kötélen).
A fenti posztunkban az utolsó travniki képen Dzselaludin pasa türbéje látható, amit 1878-ban Sófalvy József is megszemlélhetett. A türbe és a gazdája, valamint az ő elefántja, fil történetét Ivo Andrić örökítette meg A vezír elefántja című gyönyörű kisregényében. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki kíváncsi Travnik történetére és mindennapi életére az 1820-as években, egy bő félévszázaddal osztrák-magyar csapatok megérkezése előtt. Sok helyen elérhető elektronikusan is a történet, itt is pl. a szerző másik két írásával együtt: mek.oszk.hu/01600/01637/01637.pdf Jó olvasást és köszönjük Bartók Bélának, hogy ez egyik hosszú boszniai utazásunk alkalmával felolvasta nekünk! :)
Eddig nyomtatásban még sehol. Érdekelné könyv formában is?
Jó napot, hol jelent meg nyomtaasban a visszaemlékezés?
Kedves Zoltán, köszönöm az elismerő szavakat. Ami a kérdést illeti: ha jól emlékszem, akkor ezt a cikket a hivatkozott ápolónői kiskönyv alapján írtam annak idején, és ebben volt a jogszabályi hivatkozás. A jogszabályt magát nem olvastam. A dokumentum az OSZK állományához tartozik, így ott lehet az eredetijét megnézni. A jogszabályt a Kriegsministerium rendeletei között keresném németül, ha frissiben el kellene olvasnom.