„Nyomor az élet; hát meddig tart ez így?”

Jakab István első világháborús naplója – 19. rész 1916. november 21-én meghal Ferenc József, a katonákat pedig felesketik Károlyra, az új királyra. November 27-e, az eskütétel napja más miatt is emlékezetes marad hősünk számára: életében először eszik olyan nyúlpaprikást, ami nem is nyúlból készült, de ezt csak utólag tudja meg… Az élmény hamarosan elhalványul az […]

Levelet hozott a posta…

Egy szegedi 46-os tiszt és családja emlékezete Hősi halál – írja a Délmagyarország 1918. július 7-i száma. A feketén kiemelt kis cím elvész az árvíztudósítás, kitüntetések, rendezvényekről szóló napi hírek között. Pedig egy család élete rendült meg 1918. június 15-én, egy feleség elvesztette szeretett férjét, három gyermek az édesapját. A tisztiszolga levelére pedig egy megtört, […]

„Akár itt, akár ott, csak a harctérre visznek…”

Jakab István első világháborús naplója – 18. rész Hősünk életében igen nagy változás áll be. Eleinte Prágában van a brassói 2-esek pótkereténél, majd eredeti ezredétől áthelyezik a nagyszebeni cs. és kir. 31. gyalogezredhez, illetve annak a pótzászlóaljához Brünnbe. Új alakulata – tisztekkel együtt – 91 főt számlál, akiket 14 különféle ezredből szedtek össze. Ezek a […]

San Vito al Torre ed i d’intorni nel tempo della Grande Guerra

magyar San Vito al Torre, Nogaredo e Crauglio prima della Grande Guerra erano comuni del territorio austro-ungarico al confine con il Regno d’Italia. Dopo la dichiarazione di guerra dell’Italia caddero in mano italiana e dall’estate del 1915 per circa un anno il fronte isontino era a 10-15 km ad est dai comuni. Come a Mariano, […]

San Vito al Torre és környéke a Nagy Háború idején

italiano San Vito al Torre, Nogaredo és Crauglio az Olasz Királysággal határos osztrák–magyar területen fekvő települések voltak az első világháborút megelőzően. Olaszország hadba lépését követően olasz kézre kerültek, és 1915 nyarától egy éven keresztül az isonzói frontvonal 10–15 km-re keletre húzódott a falvaktól. A korábban vizsgált Mariano, Medea, Romans és Versa településekhez hasonlóan ezekbe a […]

„Vigasztalom: hisz ez a sorsom…”

Jakab István első világháborús naplója – 17. rész Hősünk szabadságra megy. A hazatérés örömét, majd az édesanyjától vett szívszorító búcsút a folytatás teszi még drámaibbá: Prágába visszatérve, a brassói 2-esek pótzászlóaljánál éri a szülőföldjére történt román betörés híre. Újabb szabadságot kér, hogy Pesten hátha sikerül majd megtalálnia édesanyját az erdélyi menekültek között. A sikertelen utat […]

„Hogy lehet ez: ez is magyar meg én is, és az elvünk ellenkező?”

Jakab István első világháborús naplója – 16. rész Hősünk lassan erősödni kezd, de egyre jobban unja a kórházi életet. Egyedül üli meg a saját születésnapját, a Ferenc József születésnapja alkalmából rendezett ünnepségre pedig már a városba is kimegy, felépülése azonban nem bizonyul zökkenőmentesnek: sebét egy gyulladás miatt újra kell műteni. A beavatkozás meglehetősen egyszerűnek bizonyul, […]

„Légy nyugodt, fiam, mert itt jó helyt vagy”

Jakab István első világháborús naplója – 15. rész A sebesülése során átélt hányattatások után hősünk sorsa valamelyest rendeződni látszik: előbb egy Sztrijben működő kórházban tér magához, onnan pedig útnak indítják Magyarország felé. Az utazás végállomása ezúttal a budapesti Auguszta barakk-kórház, ahol végre egyértelműen kiderül, mégsem fog lebénulni az elszenvedett sérülés következtében. Jakab ugyan értékeli a […]

Pestszentlőrinc hadiipara

A Nagy Háború alatti Pestszentlőrincet bemutató sorozatom előző részében láthattuk, hogy a település iparában a XX. század elején négy ágazat volt jelen: az építőipar, a faipar, a textilipar, valamint a vas- és gépipar. A mostani részben azt mutatom be, hogy ezek hogyan álltak a háború idején a hadiipar szolgálatába.   Faipar A faiparban a háború […]

„Azt hiszem, halok meg…”

Jakab István első világháborús naplója – 14. rész Miután az orosz golyója eltalálja, hősünk beleesik egy gránáttölcsérbe, és már-már abba is beletörődne, hogy fogságba kerül. Egy sebesült tiszt tanácsát megfogadva mégis megkísérli elérni az osztrák–magyar vonalakat, és ez már-már csodával határos módon sikerül is neki, sőt még saját osztagának embereivel is találkozik. Mikor már majdnem […]

Legfrissebb hozzászólások

@Pintér Tamás // 2026.10.27. 15:10„És ezt nevezik felszabadító és kultúrát terjesztő háborúnak…”

Kedves Ferenc, a kapcsolat felvételéhez szeretnénk elkérni az e-mail címét. Elküldheti a szerkesztoseg kukac nagyhaboru pont hu címünkre. Köszönjük!

@Kisjuhászné Békefi Anna // 2026.10.27. 13:10„Minden konklávé rejtély”

Kedves Norbert! A birtokomban van Csernoch római zaràndoklatàról egy kézirat, melyet szeretnék olyan embernek adni akit érdekel a múlt.

@Ferenc Kulcsár // 2026.10.23. 18:10„És ezt nevezik felszabadító és kultúrát terjesztő háborúnak…”

Kulcsár Ferenc vagyok, és Nagyapám (Kulcsár Mihály, Gádoros, Nagyváradi 4. Gyalogezred.) első világháborús éveit kutatom. Most találtam rá egy, a blogban említett jegyzetfüzetére, amely néhai Bertha Gyula hagyatékából került elő. Nagyon meglepődtem, és örömmel töltött el. Szeretném a jegyzetfüzetet jobban megismerni, amennyiben lehetséges. Nagy örömet okozna, mert sajnos még gyerek voltam, mikor nagyapám meghalt, így nem tudtam annak idején a kérdéseimet feltenni neki. Sok könyvet olvastam a témában, de szerencsére még mindig találok új dokumentumot. A segítséget előre is köszönöm!

@Béla Bartók // 2026.10.22. 08:10„És ezt nevezik felszabadító és kultúrát terjesztő háborúnak…”

Nagyszerű kezdés! Gratulálok a szerzőnek a belépőhöz! Várom a folytatást!