2016. november 19-én háromnyelvű emléktáblát avattak fel Szlovákiában a mezőlaborci pályaudvar falán, amely egy elfeledett vasúti szerencsétlenségre hívja fel a figyelmet. A szlovák szöveg fordítása a következő: „1916. szeptember 26-án egy lupkówi állomásról a mezőlaborci állomásra tartó, benzintartályokkal megrakott tehervonat hátulról nagy sebességgel nekiment egy kórházvonatnak, amely a keleti frontról hozott betegeket és sebesülteket. A […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 4. rész 1918. március 28-án, nagycsütörtökön záró gyakorlattal ér véget a rohamtanfolyam, és ezt követően újraszervezik a rohamzászlóaljat. Hősünk a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred rohamszázadában a 3. szakasz parancsnokaként kap új beosztást. Elkezdődik a kézi géppuskás kiképzése és az olasz lányokkal történő ismerkedése is… […]
A caporettói összeomlást követően, 1917. november 9-én közölték a hírügynökségek és az újságok, hogy III. Viktor Emánuel király Diaz tábornokot nevezte ki az olasz haderő vezérkari főnökének. A hír meglepő volt, mert a tábornok korábban nem állt a közfigyelem fókuszában, sokan a nevét se ismerték. Diaz külsejében nem volt semmi rendkívüli: alacsony termetű volt, ha […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 3. rész 1918 márciusának végén hősünk a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred rohamszázadának ideiglenes parancsnokaként az egység kiképzésével foglalkozik Cosnigán. A rohamkiképzés részleteibe és a sturmos tisztek életének mindennapjaiba nyerhetünk ma betekintést… Kiérve az übungsplatzra a rüstungot letétettem s ¼ órás gelenks übungot tartottam, majd […]
Az első világháború időszakában megjelent sajtóhíreket olvasva, feltűnnek a frontokon harcoló milliós embertömeg hősei, akik egy-egy tettükkel igényt tarthattak a közönség figyelmére. Amikor naponta százezrek néztek szembe a halállal, és a háború hősök ezreit teremtette, a nagyközönség ingerküszöbe jócskán megnőtt az egyéni helytállás és áldozatvállalás elismerése terén. A nagy hadvezérek mellett az egyszerű frontharcos is […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 2. rész Hősünk 1918. március 20-án a szegedi 46-os ezredétől megérkezik Cosnigára a cs. és kir. 17. rohamzászlóaljhoz, ahol ideiglenesen a debreceni 39-es rohamszázad parancsnokságát veszi át. Sok ismerőssel találkozik, s hamar kiismeri magát új beosztásában. Este 8 órakor már ágyban voltam, s másnap [1918. március] […]
Az első világháború kitörése jelentős mértékben megváltoztatta a tűzőrök életét, feladatait, helyzetét is. Sokan bevonultak közülük katonának és az életüket áldozták a frontokon. Az itthon helytállók és a háborúból visszatérők hősi halott bajtársaik emlékére emlékműveket emeltek. Bevezetés A tűz elleni védekezés szervezett formában történt magyarországi kialakulása a XIX. század második felére tehető. Budapesten 1870-ben […]
Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 1. rész Hősünk történetét naplójának egy új füzetével, 1918 tavaszán folytatjuk. Kókay László 1917. december 2-től immár hadnagyként szolgál a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezredben. Túl vagyunk a caporettói áttörésen, az alakulat ekkor már a Piave mellett, a Montellóval szemben van állásban. Szabadsága leteltével 1918. március […]
Kövendy Gyula, a m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred tisztje a Nagy Háborúban Kövendy Gyula fiatal ludovikás tisztként 1914 decemberében került a frontra. Számos kitüntetést kiérdemelve hadnagyi, majd főhadnagyi rangban, századparancsnoki beosztásban 1918 őszéig részt vett a küzdelemben. A debreceni huszároknál Tisza Istvánnal is szolgált együtt, amit több fotó is megörökített. Kövendy Katalin írása következik […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 19. rész 1917. május 14-én délben az olasz gyalogság is támadásba lendül hősünk alakulata ellen. Az első rohamot még megállítja az osztrák–magyar tüzérség, de másodszor már betörnek az állásokba és a 378-as magaslatot is elfoglalják. Kritikussá válik a helyzet… No, de nincs egy pillanatnyi vesztegetni való […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet