„Vihar a levelet…”

Szepesházy Bertalan tüzér főhadnagyra emlékezve Szepesházy Imre olvasónk felvidéki katonacsalád leszármazottja. Szerkesztőségünk részére küldött írásában néhány korabeli fotó és a nagymamája naplójából vett részlet segítségével a nagyapja, felsővízközi Szepesházy Bertalan tüzér főhadnagy Nagy Háborúban való részvételére emlékezik. Nagyapám, felsővízközi Szepesházy Bertalan régi szepesi, cipszer katonacsalád leszármazottja, amely a német után megkapja a magyar nemesi címet […]

„Lemostam az elfogatás gyalázatát…”

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 8. Fogolycsoportunk igyekszik kihasználni a Petropavlovszkban töltött néhány napot. Felfedezik maguknak a várost, amely különös egyvelege keletnek és nyugatnak: egzotikus öltözetű kazahok és tatárok bazárjai között európai jellegű, nagy áruház vár arra, hogy a fogoly tisztek elköltsék rubeljeiket. László József első útja azonban inkább a borbélyhoz, majd a […]

„Jó lesz ez is az ausztickiknek…”

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 7. Cseljabinszkot elhagyva a kazah steppék felé folytatódik hadifogoly krónikásunk vonatútja, egészen Petropavlovszkig. Itt végre leszállhatnak a vonatról hosszabb időre; hogy mikor és merre folytatódik útjuk, nem tudják, még az a hír is fölröppen, hogy Szibéria helyett a mesés turkesztáni Buhara lesz a végállomás. Hadifoglyaink elfoglalják nem túl […]

A limanovai csata tanítása Csurgón 1918-ban

Az 1914. december 11-én vívott limanovai csata már a Nagy Háború alatt eposz lett, és lassan beépült a nemzeti emlékezetbe. Ezt szolgálta az oktatás is, amely a hadviselő állam szolgálatában állt. A csurgói tanítóképző intézet egyik óratervén keresztül jól láthatjuk, milyen volt több mint három év után a győzelem emlékének őrzése és milyen célokat szolgált […]

„Üdvözlégy, te sötét Ázsia…”

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 6. A hadifoglyainkat szállító vonat Tatárföldet átszelve rövid időre megáll Baskíria fővárosában, Ufában. Ezt követően pedig hamarosan elérik az Ural hegységet, Európa és Ázsia határát; el is gondolkodnak arról, hogy azon a vidéken járnak, ahol egykor a magyarok ősei éltek. Az Ural vadregényes láncolatain átkelve, a következő nagyobb […]

„A sok mecset és faház már bizonyos keletiséget kölcsönöz…”

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 5. Penzán, Szizranyon, majd a Volgát átlépve Szamarán keresztül folytatódik hadifoglyaink útja Oroszország belseje felé. Az állomásokat ezúttal nem hagyhatják el, de így is feltűnik nekik, hogy lassan változnak, egyre „keletiesebbek” a települések, és az első tevék is felbukkannak. Az utazás nyomasztó egyhangúságában László József gondolatban igyekszik szeretteivel […]

„Meghatottan s részvéttel…”

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 4. Hadifoglyunk és társai tovább haladnak kelet felé; az átszelt vidéknél már csak a koszt egyhangúbb. Így örömteli változatosság, amikor Asztapovo kis falujában lehetőségük nyílik egy kis kultúrtörténeti kitérőre: megtekintik a pályaudvar közelében azt a szobát, ahol Lev Tolsztoj 1910. november 20-án elhunyt. Az áhítattól kis időre azt […]

Csak egy gigoló?

1929-ben megszületett egy legendás dal, amely világsiker lett, és ma már valószínűleg kevesen tudják, hogy milyen sok köze volt a Nagy Háborúhoz. A budapesti Színházi Élet 1930. június 8-án megjelent száma utánajárt a világhírű dal titkának, amikor megkérte a szövegírót, írja meg a dal történetét. Ez a dal a Schöner Gigolo, armer Gigolo volt, amelyet […]

„Az olvasást is megunjuk…”

László József emlékirata az akmolinszki hadifogságból – 3. Sorozatunk harmadik részében László József és társai Közép-Ázsiába vezető, tizennégy napos vonatútjának első négy napját kísérjük végig, Lublinból Minszken át Szmolenszkig. Kupéjukat némi találékonysággal éjjelre háromszintes hálóvá, napközben társalgószobává alakítják. Az egyhangú vidéken átrobogó vonaton a legnagyobb kihívást az unalom jelenti, amit ki-ki a maga módján igyekszik […]

„Feltettük a taligára és hazavittük”

Biharnagybajomtól Novoszibirszkig és vissza Földesi Károly biharnagybajomi származású katona különös „hadifogságának” és a halottnak hitt testvér közel ötven év után, 1961-ben történt hazalátogatásának az Ábrahám János által megörökített történetét Gyügyei Katalin olvasónktól kaptuk.   1960 elején cirill betűs levelet hozott a postás, mert nem tudta kinek kézbesítse. Feleségemmel kiolvasva a címzettet, láttuk, hogy Földesi Margitnak […]

Legfrissebb hozzászólások

@Pintér Tamás // 2026.10.27. 15:10„És ezt nevezik felszabadító és kultúrát terjesztő háborúnak…”

Kedves Ferenc, a kapcsolat felvételéhez szeretnénk elkérni az e-mail címét. Elküldheti a szerkesztoseg kukac nagyhaboru pont hu címünkre. Köszönjük!

@Kisjuhászné Békefi Anna // 2026.10.27. 13:10„Minden konklávé rejtély”

Kedves Norbert! A birtokomban van Csernoch római zaràndoklatàról egy kézirat, melyet szeretnék olyan embernek adni akit érdekel a múlt.

@Ferenc Kulcsár // 2026.10.23. 18:10„És ezt nevezik felszabadító és kultúrát terjesztő háborúnak…”

Kulcsár Ferenc vagyok, és Nagyapám (Kulcsár Mihály, Gádoros, Nagyváradi 4. Gyalogezred.) első világháborús éveit kutatom. Most találtam rá egy, a blogban említett jegyzetfüzetére, amely néhai Bertha Gyula hagyatékából került elő. Nagyon meglepődtem, és örömmel töltött el. Szeretném a jegyzetfüzetet jobban megismerni, amennyiben lehetséges. Nagy örömet okozna, mert sajnos még gyerek voltam, mikor nagyapám meghalt, így nem tudtam annak idején a kérdéseimet feltenni neki. Sok könyvet olvastam a témában, de szerencsére még mindig találok új dokumentumot. A segítséget előre is köszönöm!

@Béla Bartók // 2026.10.22. 08:10„És ezt nevezik felszabadító és kultúrát terjesztő háborúnak…”

Nagyszerű kezdés! Gratulálok a szerzőnek a belépőhöz! Várom a folytatást!