A fénykép és ami mögötte van 3. Maroshévizi olvasónk gyergyóditrói születésű dédapja, Bajkó Ignác háború alatt készült műtermi felvételeit küldte el a Nagy Háború Blognak. Kérdése az volt, milyen fegyvernemnél szolgált a dédapja. „Tisztelt szerkesztők! Ezek dédnagyapám első világháborús képei. Szeretném tudni, milyen fegyvernemnél szolgált, huszár vagy lovasított tüzér talán? Székelyföldön, Gyergyóditró községben lakott. […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 14. rész A jól telt húsvét után folytatódnak a tábori élet mindennapjai. A tíz hónap frontszolgálat után szabadságra távozókat mindenki irigykedve figyeli. Az újra kezdődő gyakorlatozásért nem nagy a lelkesedés, ellenben az 1916. április 26-ai fürdőzés és ruha gőzöltetés vidáman telik. A lerongyolódott ruházatuk helyett még újat is […]
Szinte minden családban voltak hősök és hősi halottak a Nagy Háború idején. Így volt ez az alábbi írást és családi fotókat küldő olvasónk, Kövendy Katalin (Kövendy-Ungváry-Bisothka) felmenői esetében is. Bisothka János sírjának a felkutatásában mi is a segítségére voltunk. Apai ágon több felől voltak I. világháborús katonák, katonatisztek, hősök és hősi halottak a családunkban. […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 13. rész A váltást követően hősünk és társai 1916. április 22-én hajnalban a szembe fújó heves bórától teljesen kimerülve érnek a Segeti táborba. Az elkövetkező húsvét viszont „pompásan” telik. Egy vidám ünnep leírása a front mögötti táborban. Április 22. A Vallone-völgybe szerencsésen leérve Devetakinál, a megszokott helyen […]
A Buca Carsica és környéke háborús története A Doberdói harcok során különös jelentőséget kaptak mindazok a természeti képződmények, amelyek védelmi szerepet tölthettek be. Így volt ez a dolinák esetén is. A San Martinótól északra található Buca Carsica nevű dolinát különböző időszakokban az osztrák-magyar és az olasz fél is használta, megerősítette. A közelében véres harcok folytak. […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 12. rész Az állásukat ért saját aknavető találat hatására hősünk 1916. április 20-án kábultan ébred. Ő könnyebben megúszta a robbanást, aminek halálos áldozata is volt. Ezen a napon említi először egy aknafolyosó fúrásának megkezdését, amelynek a funkcióját egyelőre csak találgatják. Másnap megérkezik végre a felváltásra vonatkozó parancs. A […]
A Doberdó-fennsík egykor honfitársaink által védelmezett kulcsfontosságú települése az elmúlt napokban ismét magyar szótól volt hangos. Magyar hétvége zajlott a karszti faluban, amin magunk is ott jártunk, beszámoló kevés írásban és sok képben. A szegedi doberdói fa három hónapos hazalátogatása alkalmából tartott rendezvénysorozat állomásaként magyar hétvégére került sor 2013. május 11-12-én San Martino del […]
Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 11. rész 1916. április 18-án hősünk századát vállalkozásra készítik fel az előretolt olasz állás megrohanására. Aznap szólal meg először a 22 cm-es aknavetőnk is San Matinónál, aminek a hatását megelégedetten szemlélik. Másnap este újra megszólal a 22-es, azonban a macska elvéti a célt. A szegediek aggódva lapulnak a […]
Az 1914. évi háborús óra Őfelsége I. Ferenc József és II. Vilmos kettős domborművű képével. „Egyesült erővel 1914”. Acél vagy nikkel K 5. –, Bőrkarkötővel K 6. –, Rádiumlappal K 10. –, Ébresztő zsebóra K 15. –, Olcsó nikkelóra K 3. –, Háborúsóralánc K 1. –, 3 évi jótállás. Szétküldés utánvét mellett. Az Első Háborús […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet