Öngyilkossági esetek az osztrák−magyar hadseregben a boldog békeidők idején

Az osztrák‒magyar hadseregben feltűnően magas volt az öngyilkossági esetek száma, ami a közvélemény és a korabeli sajtó figyelmét is felkeltette a XIX. század végén. A századfordulón parlamenti vitákig jutott a kérdés. Mi állt ezek hátterében, kik és hogyan követték el az öngyilkosságokat? Milyen tendenciák voltak megfigyelhetők? Hogy viszonyultak ezek az esetek a polgári életben és […]

„Itt kell maradnunk e vad országban…”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 20. rész 1878 október-novemberében hősünk hangulata rendkívül nyomott, amiért az ő évfolyama nem térhet még haza Boszniából. A megszállás időszakának csendes hétköznapjait kezdik élni. Továbbra is levélírással, főzéssel üti el az időt. A szálláshelyükön zongora is akad, ami mellett mulatságokat szervez a tisztikar. Október 30-án végül a […]

Jelvénykutatás és frontkutatás a tolmeini hídfőben

A cím rögtön magyarázatot igényel. A Nagy Háború osztrák-magyar sapkajelvényeit gyűjtöm. Sok szép jelvény van, aminek a jelentését nem könnyű megfejteni. Érdekes elfoglaltság ezeket a feledésbe merült jelentéseket, helyeket az eredeti helyszíneket bejárva kideríteni. ‒ Szanyi Miklós olvasónk újabb írása. Nem nevezném magamat „csatatérkutatónak”, de azért, ha módom van rá, mert olyan helyen nyaralok, megnézem […]

„Eresztenének bennünket haza…”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 19. rész 1878 októberében az okkupációs harcok ugyan véget értek, a gyakorlatozás azonban nem. Hősünk töretlenül elégedetlen az ellátmánnyal, mert amíg a legénység fél adag kenyeret kap, addig a tisztek minden nap libacombot esznek. Néhány évfolyamot leszerel a hadvezetés, de az övé nincs közöttük. Sófalvy egészsége megromlik, […]

Egy majdnem repülős története

Schmidt Pál zentai gimnazista egyéves önkéntesként a háború végén Szegedre vonult be gyalogosnak. A frontszolgálatot elkerülendő jelentkezett a repülősökhöz, ahol együtt szolgált Páger Antallal, a későbbi színészfejedelemmel… Schmidt Pál Schmidt Fülöp református vallású gimnáziumi tanár és az ágostai evangélikus hitvallású Papp Erzsébet legidősebb gyermekeként, 1899. november 4-én született Kiskunhalason. Apja vallását örökölte, a református gyülekezetben […]

„Ez a mai marsch volt az utolsó…”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 18. rész 1878 októberében hősünk megpróbáltatásai véget értek. A harcok lassan elcsendesedtek Bosznia-Hercegovina területén, az okkupáció véget ért. Sófalvyra és bajtársaira még egy utolsó nagy menetelés vár Travnik felé, amely során faluról falura vezet az útjuk. Hősünk gyönyörködhet a tamburazenében és egy kitüntetésátadási ünnepségnek is tanúja lesz. […]

„Kihűlt pokolban”

Lukachich Géza emlékútjai az Isonzó mentén – 2. rész Lukachich Géza tábornok 1925 tavaszán maganemberkét látogatott el Olaszországba, ahol végiglátogatta az Isonzó mentén egykor megvívott, általa vezetett harcok helyszíneit. A tábornok tíz évvel később, 1935 nyarán, immár a NYUKOSZ hivatalos delegációjának vezetőjeként tért vissza az egykori olasz hadszíntérre. A látogatásról a korabeli lapok is beszámoltak. […]

„Bosnia occupatioja bevégeztetett”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 17. rész 1878. szeptember 28-án folytatódik Livno ostroma. A helyőrség azonban hamarosan megadja magát. A hadosztály dísszemlét tart a siker örömére. Hősünk pár napnyi pihenőjük alatt tanúja és krónikása lesz egy újabb kivégzésnek. Mikor már azt hinnék, hogy Dalmácia felé végre haza juthatnak újabb menetelés vár rájuk […]

„Kő kövön nem maradt…”

Lukachich Géza emlékútjai az Isonzó mentén – 1. rész Napjainkban egyre többen keresik fel az első világháború harcainak emlékhelyeit, útjukkal tiszteletüket kifejezve azok emlékének, akik ott harcoltak. Ez azonban nem újkeletű dolog, mert amint a lehetőségek megengedték, már a két világháború között egyre többen látogatták meg az egykori harcmezőket, sok esetben így emlékezve elesett bajtársaikra. […]

„Semmi reményem nem volt…”

Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 16. rész 1878. szeptember 23-án a menetelés folytatódik Livno felé. Hősünknek meg kell küzdenie Bosznia hegyes vidékével. A bosnyák városhoz közeledve rajta is elhatalmasodik a félelem és a reménytelenség, s megírja a végrendeletét, amelyben meghatározza, hogyha elesne, a naplóját ki juttassa vissza a családjának. Szeptember 27-én ők […]

Legfrissebb hozzászólások

@Benkő Ildikó Valéria // 2025.11.21. 15:11Kulturális hidak építői

Nagy örömmel olvastam a fentebb írtakat! 1915 agusztusában lányommal és 2 unokámmal vegigjártuk a fent említett helyeket.A Szent lélek kápolnát is.Egy ismeretlen olasz kutató pedig megmutatta az egykori lövészárkokat,ágyúállásokat.Olasz nyelvtanár lévén,mindez nagyon meghatott.Köszönön az Úrnak!Családomnak ( Olaszországban élnek)is emlékezetes napok voltak,melyeket a Monte Sacron,stb helyeken töltöttünk.

@Berzsenyi Attila // 2025.11.08. 18:11„Megnyugszunk változhatatlan sorsunkba…”

Tanulságos volt ez a sorozat, köszönöm, hogy olvashattam!

@Pintér Tamás // 2025.10.23. 13:10A Zelenák család XX. százada

A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search

@Prága Ildikó // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.