A Magyaros visszavétele

Egy miskolci 10-es honvéd festmény nyomában 1922-től kezdődően lelkes hagyományőrző munka indult be Miskolcon, amely a város első világháborús honvéd ezredének a háborús erőfeszítéseit mutatta be, valamint a bajtársak emlékét kívánta megőrizni. A szerteágazó tevékenységnek egyik legizgalmasabb fejezete a Magyaros visszavétele című festmény sorsa.   Kövér Gyula és Meilinger Dezső alkotásának a története előtt ismerjük […]

„Ha így megy, a háborút nem is fogjuk megnyerni…”

Jakab István első világháborús naplója – 28. rész Hősünk a miskolci kórházban új üzletbe kezd: dohánylevelet és cigarettahüvelyt vásárol, a maga töltötte cigarettát pedig eladja. Ezzel üti el az időt, míg várja, hogy szabadságkérelmét jóváhagyják. Végül erre is sor kerül, Jakab pedig hazautazik, de ott sem tud szabadulni a háborútól. A faluban mindenki arról beszél, […]

„Átkozta igen-igen a háborút, hogy már nem lesz vége”

Jakab István első világháborús naplója – 27. rész Hősünk betegsége kórházi kezelést igényel. A betegeket szállító szekerek Toporoutzon haladnak át, ahol az ezred az előnyomulás alatt is megállt. Jakab leugrik az őt szállító kocsiról, hogy elbúcsúzzon attól az asszonytól, aki a faluban való tartózkodásuk alatt gondoskodott róluk. Ezzel a búcsúval hősünk az arcvonaltól is búcsút […]

„Gondolkodás nélkül vakon követtük őt…”

Veszprémi honvédek védelmi harcai Kostanjevicánál 1917 tavaszán – 3. rész A 10. isonzói csata során 1917. május 23-án délután 5 órakor a veszprémi 31. honvéd gyalogezred parancsnoksága tisztában volt azzal, hogy Kostanjevica elesett. Az olasz támadásban felmorzsolódott 31/III. zászlóalj állásainak visszavétele a Herczegh Géza százados vezetése alatt álló 31/II. zászlóaljra várt. Az ellentámadás során kiemelt […]

„Azt sem tudtam, élek-e vagy halok”

Jakab István első világháborús naplója – 26. rész A cs. és kir. 31. ezred új állásai meglehetősen veszélyes helynek bizonyulnak: különösen az orosz tüzérség zaklatja gyakran őket. Hősünk hiába teszi lakályosabbá saját árokrészét, az orosz lövegek őt is megtalálják, bár a közeli becsapódásokat csodával határos módon sérülés nélkül ússza meg. Az idő lassan őszbe fordul, […]

„Az olaszok a védőszakaszokat áttörték”

Veszprémi honvédek védelmi harcai Kostanjevicánál 1917 tavaszán – 2. rész Kostanjevicánál 1917. május 19-től az olasz tüzérség tevékenysége igen hevessé vált. A település előtti 26. és a 27. számú védelmi szakaszokat megszálló veszprémi 31/III. zászlóalj századai visszahúzódtak a kavernákba, csak a figyelők maradtak a kijelölt őrhelyeken. Rendkívül feszülten teltek az órák, bármikor megindulhatott az ellenséges […]

„Foglyot nem szabad ejteni, le kell lőni, ha jőnek felénk…”

Jakab István első világháborús naplója – 25. rész 1917 nyarán útban a harctér felé valaki rálő a menetben lévő 31-esekre. Kiderül, hogy csak egy gyerek ugyan, de újra lőni akar és háborúban nincs kegyelem. Az ezred bukovinai falvakon vonul át, amelyekből a lakosság egy része elmenekült, háziállataikat viszont – a bakák nagy örömére – hátrahagyták. […]

„Újabb olasz támadással kell számítanunk!”

Veszprémi honvédek védelmi harcai Kostanjevicánál 1917 tavaszán – 1. rész Napjainkban Kostanjevica na Krasu, a szlovéniai Komeni-fennsík szép karszti faluja utcáin sétálva csend és nyugalom vesz körül bennünket. Ám a kutató, akinek a kezében ott vannak a falu védelmét 1917-ben ellátó magyarországi gyalogezredek irataiból származó vázlatok, egy „másik világban” érzi magát. A mai szép kertekben […]

„Valami nagy baj van odaki”

Jakab István első világháborús naplója – 24. rész Hősünk 1917. július 5-én újra útnak indul – ezúttal ismét a keleti hadszíntérre. Zimonyban a katonákat majdnem úgy búcsúztatják, mint otthon, amikor legelőször indultak a harctérre. Útközben érezni a levegőben, hogy baj van, és amint megérkeznek Galíciába, kiderül az is, hogy mi: javában zajlik a Kerenszkij-offenzíva, az […]

Egy tengerészveterán emlékezete

Két levéltári dokumentum és néhány megsárgult papírdarab. Mindössze ennyi őrzi Weisz Lajos, a cs. és kir. haditengerészet egykori matrózának emlékezetét. Élete pedig nem volt eseménytelen. Az iratokból kinyert információk egy jellegzetes magyar „kisember” életútját vázolják fel a XX. század első felében, világégések és személyes tragédiák között.   Weisz Lajos 1895. június 30-án látta meg a […]

Legfrissebb hozzászólások

@Babos Krisztina // 2026.09.07. 20:09Berezovkai hadifoglyok

Kedves Kati, előre is köszönöm, írtam e-mailt. Üdvözlettel

@Kajon Árpád // 2026.09.07. 09:09„Hogy mily érzelmekkel közeledem a hosszú távollét után az otthonhoz…”

Roób József hazaútja térképen: https://www.google.com/maps/d/u/0/edit?mid=1vB4UO08ycE0bHjkoFDkttDdmYTTPjh4&usp=sharing

@Kati Bürger // 2026.09.07. 09:09Berezovkai hadifoglyok

Nagyapám Bárdi Lajos is berezovkai hadifogoly volt. Három onnan küldött képeslapja/fotó van a birtokomban, az egyik hátoldalán, mely csoportképet ábrázol, az összes résztvevő aláírásával. Hogyan juttathatnám el ezeket önnek, kedves Krisztina?

@Prága Ildikó // 2026.08.18. 21:08Ferenc József születésnapjának megünneplése a fronton

Anyai dédapàm Víg István is augusztus 18.-àn született Iváncsán, 1868-ban. A Katonaàllítàsi lajstrom adatai szerint azonban szolgálatra alkalmatlan volt. Így ő nem ünnepelhette az uralkodóval a szülinapját. 😊

@Virág Péter // 2026.08.13. 08:08Az utolsó avatás. Villa Wartholz, 1918. augusztus 17.

A képaláírásban tévesen szerepel a 83. gyalogezred békehelyőrsége, a cs. és kir. Carl Schikofsky nevét viselő 83. gyalogezred szombathelyi volt.

@Pintér Tamás // 2026.08.11. 15:08Végtisztesség – Egy elfeledett nagykőrösi vasúti baleset áldozatai

A MÁV Archívumból használt levéltári forrásokat a kolléga (ez eddig csak a szövegben, felugró buborékban volt jelölve, s most betettük a forrásokhoz is), de a közigazgatási iratanyag valóban rejthet még plusz információkat a témában. Köszönjük, Ildikó!