A Cimone-hegy felrobbantása 1916. szeptember 23-án, II. rész

Folytatjuk a Monte Cimone 1916. szeptember 23-án bekövetkezett elfoglalását bemutató forrásközlésünket. Az olasz kézbe került, stratégiai jelentőségű magaslat visszafoglalására 1916 júliusától kezdve számos sikertelen ellentámadás indult, míg végül az osztrák–magyar hadvezetés az olasz állások aláaknázása mellett döntött. A művelet több hetet vett igénybe. Reszegi Zsolt a Cimone-hegy felrobbantásáról készült korabeli katonai jelentés magyar fordításával ennek […]

„Igazán elég volt az utazásból”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 10. rész Roób Józsefet és társait – tiszteket és tisztiszolgáikat – 1915. április 10-én Kazanyból útnak indítják dél felé, ezúttal egyfogatú, számukra szokatlan és kényelmetlen tatár szánokon. A mintegy 200 járműből álló karaván utazásához a legrosszabb időpontot jelölték kiszámukra: tavaszodik, Tatárföldön a hó és a jég olvadásnak […]

Kulturális hidak építői

Gianfranco Simonit és Marino Visintin kitüntetése Az olaszországi San Martino del Carsóban élő Marino Visintin barátunk, akivel idén 20 éve dolgozunk együtt a Doberdó-fennsíkon található magyar emlékek megőrzésén, felterjesztésünkre Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, s 2025-ben a hadisírgondozásért járó kitüntetést vehetett át Gianfranco Simonit barátunk is. Az elismerések ünnepélyes átadására 2025. november 14-én Doberdo del […]

„Mondhatom nagyszerű képet nyujtana hosszú szánsorunk mozi számára…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 9. rész 1915. március 22-én Przemyśl várát hősies küzdelem után, a védművek és a hadianyagok és a San-hidak megsemmisítése után feladták az osztrák‒magyar csapatok. Roób József és társai orosz hadifogolyként még aznap elindultak a külső várövből kelet felé, a nap végén azonban visszakísérték őket a kiéheztetett városba […]

Kellemes utazásnak indult – ostrom lett belőle

Egy kanadai család viszontagságai Przemyśl ostroma alatt 110 éve a világsajtó is foglalkozott Przemyśl ostromával, s a cikkeket, jelentéseket, híradásokat sok esetben illusztráció – fénykép vagy rajz – is kísérte. Általában az ostromok kapcsán a központi hatalmak kiadványait szoktuk forgatni – most viszont a szövetséges kiadványokat taglaló internetes oldalon figyeltünk fel egy érdekes háborús történetre. […]

„Örökké fog ez fájni!”

Könyvbemutató Szakraida István naplójáról 2025. október 30-án 14 órakor mutattuk be a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Bécsi kapu téri épületében Nagy Háború Könyvek sorozatunk 9. darabját: A halálmars krónikása ‒ Szakraida István a Nagy Háborúban című kötetünket. A levéltári palota kiállító- és konferenciaterme ismét megtelt a rendezvényre. 2025-ben is folytatjuk a blogunkon megjelent legjobb […]

Tarokkparti Przemyślben

Nónay Dezső ezredes a m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred parancsnokaként harcolt 1914‒1915-ben Przemyślben. Később megírta az alakulat történetét, amelyben egy fejezetet szentelt az erőd bemutatásának. Ebben megörökítette azt az epizódot is, amikor 1897-ben tesztelték a védművek ellenálló képességét, és három tüzértiszt tarokkpartival kívánta elütni az időt annak az erődnek a kazamatájában, amelyre 200 darab […]

Mikor a halottak táncolnak

Írások dr. Walter Géza harctéri naplójából ‒ 1. rész Dr. Walter Géza (1890, Budapest ‒ 1936, Nyíregyháza) a magyar királyi budapesti 1. honvéd gyalogezred tartalékos tisztjeként harcolt az első világháborúban. 1918-tól Nyíregyháza aljegyzője volt, majd ugyanott pénzügyi titkár. Munkája mellett műkedvelő költőként és íróként is tevékenykedett. Többek között megírta harctéri élményeit a Nyírvidék c. újságban, […]

A Cimone-hegy felrobbantása 1916. szeptember 23-án, I. rész

Az aknaháború egy klasszikus példája Az első világháború során a hegységekben folytatott harcok egyik fontos eszköze volt az aknaháború. Az ellenséges erők igyekeztek a másik fél állásait aláaknázni, majd azt felrobbantva a sok áldozatot követelő frontszakaszt elfoglalni. Az Észak-Olaszországban található, 1226 méter magas hegycsúcs, a Monte Cimone elfoglalásáért 1916 májusától kezdve véres harcok dúltak. Miután […]

„Megnyugszunk változhatatlan sorsunkba…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 8. rész Az 1915. március 19-i végső, kétségbeesett kirohanás sikertelensége után a védők lelkileg is készülnek a kapitulációra. Újra és újra összecsapnak az érvek és ellenérvek a hősies küzdelem, áldozatok és kitartás szükségességéről, a kudarc okairól. Roób József és társai keserűen bár, de belenyugszanak az elkerülhetetlennek látszó […]

1 … 7 8 9 10 11 … 199

Legfrissebb hozzászólások

@Babos Krisztina // 2026.09.07. 20:09Berezovkai hadifoglyok

Kedves Kati, előre is köszönöm, írtam e-mailt. Üdvözlettel

@Kajon Árpád // 2026.09.07. 09:09„Hogy mily érzelmekkel közeledem a hosszú távollét után az otthonhoz…”

Roób József hazaútja térképen: https://www.google.com/maps/d/u/0/edit?mid=1vB4UO08ycE0bHjkoFDkttDdmYTTPjh4&usp=sharing

@Kati Bürger // 2026.09.07. 09:09Berezovkai hadifoglyok

Nagyapám Bárdi Lajos is berezovkai hadifogoly volt. Három onnan küldött képeslapja/fotó van a birtokomban, az egyik hátoldalán, mely csoportképet ábrázol, az összes résztvevő aláírásával. Hogyan juttathatnám el ezeket önnek, kedves Krisztina?

@Prága Ildikó // 2026.08.18. 21:08Ferenc József születésnapjának megünneplése a fronton

Anyai dédapàm Víg István is augusztus 18.-àn született Iváncsán, 1868-ban. A Katonaàllítàsi lajstrom adatai szerint azonban szolgálatra alkalmatlan volt. Így ő nem ünnepelhette az uralkodóval a szülinapját. 😊

@Virág Péter // 2026.08.13. 08:08Az utolsó avatás. Villa Wartholz, 1918. augusztus 17.

A képaláírásban tévesen szerepel a 83. gyalogezred békehelyőrsége, a cs. és kir. Carl Schikofsky nevét viselő 83. gyalogezred szombathelyi volt.

@Pintér Tamás // 2026.08.11. 15:08Végtisztesség – Egy elfeledett nagykőrösi vasúti baleset áldozatai

A MÁV Archívumból használt levéltári forrásokat a kolléga (ez eddig csak a szövegben, felugró buborékban volt jelölve, s most betettük a forrásokhoz is), de a közigazgatási iratanyag valóban rejthet még plusz információkat a témában. Köszönjük, Ildikó!