Szoleczky Emese

Sorrend:

„Hogy mily érzelmekkel közeledem a hosszú távollét után az otthonhoz…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 51. rész 1920 júniusa: Roób Józsefék hajója az Adeni-öblön át eléri a Vörös-tengert. A Szuezi-csatornát a szerző műszaki adatokkal és a világháborús állások leírásával örökíti meg. Port-Szaíd érintésével behajóznak a Földközi-tengerre. A trianoni országvesztés sokkoló valóságával már 1920. július 1-jén, a trieszti kikötőbe való megérkezéskor szembesül. Az […]

„Nem látjuk többé a már annyiszor megátkozott Szibériát…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 50. rész 1920. április: Roób József és hazatérésre váró társai Vlagyivosztokban 14 napig vesztegelnek a vagonokban, majd a Shunko Maru nevű japán hajón a szervezési hiányosságok, valamint a Csehszlovák Légió miatt. Május 14-én a hajó végre kifut velük, elindulnak Kelet-Ázsiából a klasszikus tengeri útvonalon Európa felé. Roób […]

„Elhagyhatom Oroszországot…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 49. rész 1920 márciusa – Roób felháborodva olvassa az újonnan alakult Csehszlovákia melletti állampolgári hűségnyilatkozatot. A foglyok saját szakállukra kezdenek akciókba, a nemzetközi segélyszervezetekkel és hajózási vállalatokkal egyezkedve próbálnak megfizethető helyeket szerezni az Európába induló gőzösökre. Roób kézhez kapja a hazatéréshez szükséges papírokat. Áprilisban a tábor közvetlenül […]

„Még mindig olcsó a hadifogoly élete…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 48. rész 1920 februárjában Roóbék még mindig a távoli nyikolszk-usszurijszki orosz táborban rekedt hadifoglyok, akiket a kiütéses tífusz mellett a polgárháborús pénzromlás és a japán katonai fenyegetés is sújt. Sikeresen rákényszerítik a svájci Vöröskereszt kiküldöttjét, Montandont a számukra otthonról, családjuk által küldött útiköltség kifizetésére, amelyet az önkényesen […]

„Talán már nincs is ünnep a világon…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 47. rész 1919 karácsonya a nyikolszk-usszurijszki orosz táborban köszönt Roób hadnagyra, aki már haza sem akar gondolni. 1920 elején teljes a káosz: a pénz- és élelemhiány miatt az orosz fogvatartók bárki fogolytól szívesen szabadulnának, az amerikaiak apránként kivonják expedíciós haderejüket a térségből, a vörösök kezére kerül Nikolszk-Usszurijszk […]

„Igazán a legnagyobb nyomorban vagyunk…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 46. rész 1919. szeptember végén, fogsága hatodik évében Roób hadnagy vasúton Mandzsúria virágzó, élelmiszerben gazdag vidékén keresztülutazva végül a tengerparthoz és a hazatérés lehetőségéhez oly közeli Nikolszk-Usszurijszk egyik orosz irányítású barakktáborába érkezik. Egyre több régi társától szakad el, a nemzetiségi keveredés a barakkokban megszokottá válik. A partvidéken […]

„Az egyik vonaton tehát mulatnak az oroszok, a másikon meg a halált várják…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 45. rész 1919. szeptember végén Roóbékat a Vlagyivosztok felé hátráló Kolcsak-féle fehér hadsereg foglyaiként a transzszibériai vasútvonalon indítják útnak keletre Petropavlovszkból. A szerelvény meglepően jó iramban halad Irkutszkig. A foglyok körében megkönnyebbülést kelt a távol-keleti továbbküldés híre, mivel a japán fogságba esés lehetősége ekkor már a megmenekülést […]

„Legalább itt hagynának bennünket és a vörösek kezébe kerülnénk…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 44. rész 1919 júliusának végén Petropavlovszk hadifogolytáborában Roóbék helyzete kilátástalan. A járványok, az embertelen bánásmód, a túlzsúfoltság, az éjszakákat megkeserítő bolhainvázió mellett a fehérgárdista csapatok keleti visszavonulása miatt a tábor még zsúfoltabbá válik, az evakuált foglyokkal, vörösökkel és nőkkel 5–6000 főre duzzad. A rubel devalválódik, ráadásul a […]

„Hogy végül is mi lesz, a jó Isten tudja…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 43. rész 1919 június közepe: Roób József a tábori nyomor és a kiütéses tífusz elől menekülve először megpróbál kikerülni egy vidéki falepárló üzembe, ám végül feladja ezt a tervet, és visszatér a tűgyári munkához. A láger zárt világát a bajtársak tömeges halála, a hazatérés elhúzódása és az […]

„Sokszor már egészen leszámolok magam is az élettel…”

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 42. rész 1919. március végén Roób József társaival együtt vállalkozásba kezd túlélésük, jobb élelmezésük érdekében: biztosítótű-gyártással foglalkoznak. A táborban tomboló járványok miatt folyamatosan nő a betegek és halottak száma, minden 5-7. rab elpusztul. Az állandó fertőzésveszély, a vesztegzárak, a holtakkal szembeni kegyeletsértő bánásmód megrázza Roóbot is és […]